Tartalomjegyzék:
A Seiko története és 12 legfontosabb állomása
Aki a Seiko céget régebben csak a kvarcóráiról ismerte – és aki már felfedezte a japán márka nagy megbecsülésnek örvendő Grand Seiko szériáját is – talán nem is tudja, hogy a Seiko óramárka története a kései 19-ik századra nyúlik vissza, és tele van sikerekkel. Íme, a hosszú út állomásai…
Kintaro Hattori, a Seiko alapítója, akinek az ükunokája, Shinji Hattori vezeti ma a céget.
Seikosha (1895)
A Seiko alapítója, Kintaro Hattori mindössze 21 éves volt, amikor megnyitotta a K. Hattori órásüzletet Tokió Kyobashi negyedében, és megkezdte az órák építését, javítását.
Még csak 31 volt, amikor társult Tsuruhiko Yoshikawa mérnökkel, és 1892-ben megalapították a Seikosha óra gyártó céget, mely előfutára volt a napjainkban is ismert Seiko-nak. Hosszú évekig tartó minőségi falióra gyártás után a Seikosha 1895-ben elkészítette első zsebóráját, melynek neve egyszerűen csak „Time Keeper” volt. 54.9 mm-es ezüst tokját Japánban gyártották, de a 22-es szerkezetet még Svájcból importálták hozzá.
Az óra neve Hattori jó üzleti érzékének volt a bizonyítéka, ahogy meglátta, hogy egy termék név mennyire sokat fog jelenteni neki a jövőben, ha exportálni is szeretné az óráit.
Laurel (1913)
Hattori gyorsan felismerte a karórák világszerte növekvő népszerűségét és megjósolta, hogy a keresletük gyorsan le fogja hagyni a zsebórákét.
Hamarosan be is mutatta a Laurel modellt, 1913-ban, mindössze 11 évvel az első Hattori falióra megalkotása után. A Laurel is ezüst tokozást kapott 29.6 mm átmérővel, zománcozott számlappal és 12-es szerkezettel.
Eleinte importálták az alkatrészeket, de ez nagyon lelassította a gyártást, mindössze napi 30-50 darabot tudtak előállítani. 1910-ben a Seikosha megkezdte a saját alkatrészgyártást, majd 1913-tól a számlap gyártását is.
Az első Seiko néven készült óra a Seiko történetében (1924)
Amikor a nagy kantói földrengés 1923-ban lesújtott Japánra, a Seikosha gyárat és raktárait sem kerülte el a pusztítás, az órák gyártása le is állt. Hattori elhatározta, hogy hamar újjáépíti cégét, kerül, amibe kerül. Mindössze egy évvel később a világ már meg is ismerhette az első karórát, melynek már a Seiko név díszítette a számlapját.
A Seiko a Seikosha rövidítése, melynek jelentése körülbelül annyit tesz, mint „A gyönyörűen kivitelezett munka otthona”.
A nem angol név már azt jelezte, hogy Hattori bízott a termékei minőségében, és annak ellenére nevezte el azokat így, hogy az akkoriban általános vélekedés szerint a nyugaton készült termékek általában jobbak voltak a sajátjaiknál.
Az óra 24,2 mm-es nikkelzett tokot kapott, és egy 9-es méretű, 7 köves szerkezetet. Megjelent a kiegészítő másodperc mutató (almutató), ami egészen 1950-ig, a középső másodpercmutatós Seiko Super megjelenéséig maradt a számlapokon.
Seiko Marvel (1956)
A cég a Marvel-t tartja az egyik korszakalkotó darabjának, hiszen ez volt az első, teljes egészében házon belül készült szerkezet, amely független volt a svájci vagy máshol készült werkektől.
Az átmérője 26 mm, mely nagyobb a Seiko Super-nél, és megegyezik a Seiko Automatic-kal , az első jelentős, Japánban gyártott automata szerkezettel, mely szintén 1956-ban jelenik meg.
A pontossága és stabilitása párosult a Seiko új fejlesztésével, a „Diashock” rázkódásvédelemmel, így a kora többi japán órája felé emelte minőségben és megítélésben egyaránt.
A Marvel-t 1959-ig gyártották, ekkor leváltotta a Seiko Gyro Marvel, mely már az új „Magic Lever” automata szerkezetet kapta, mely lényegesen javította a húzás hatásfokát.
Az első Grand Seiko (1960)
Ezt az órát a Seiko a „világ legjobb órája”-nak tervezte pontosság és precizitás szempontjából. A werk száma 3180, 12-es méretű és 25 köves kialakítású, 18.000 /óra lengésszámmal.
A tok aranyozott, 34,9 mm átmérőjű és 10 mm vastag volt. Mindenegyes GS (Grand Seiko) óra megkapta a Seiko által kialakított pontossági tanúsítványt, mely sokkal szigorúbb a svájciak által használt COSC standard-nál.
Ez az óra alapozta meg letisztult számlapjával , hosszú mutatóival és rakott indexeivel a ma is ismert Grand Seiko dizájnt.
Seiko Crown kronográf (1964)
Korábbi teljesítményének ismeretében már nem meglepő, hogy 1964-ben a Seiko megalkotta az első japán kronográfot.
Az óra története a 64-es tokiói olimpiával kezdődött, melynek (természetesen) a cég volt a hivatalos időmérője. Több, mint 1200 különböző stopperórát adtak az olimpiai időmérőknek, és kihasználva az eseményt megjelentették az első kronográf karórájukat is.
A Seiko Crown kronográf rozsdamentes acél házat kapott 38.2 mm átmérővel és 110,2 mm vastagsággal, és 30 méterig vízálló is volt. Szerkezete 12-es, a 21 köves 5719-es típus.
Seiko 150M Diver-ek (1965)
Mindössze egy évvel az első kronográf modell bemutatása után a cég megjelentette az első kifejezetten búvár (diver) órát, mely Japánban készült, a Seiko Diver 150M-et. Ez volt a 6217, vagy ahogy a rajongók nevezik a mai napig, a Seiko 62MAS, talán a leginkább ikonikus darab a Seiko történetében.
Ahogy a neve is mutatja, ez egy rozsdamentes acél tokkal készülő, 150 méterig vízálló, 38 mm-es átmérőjű és 13,4 mm-es magasságú óra, mindkét irányba forgatható lünettával. Szerkezete az automata 6217-es (17 köves, 18,000 bph) lett. Ebben az időben a búvárkodás még egy viszonylag ritka hobbi volt, így az óra igen speciális igényekre készült.
Ahogy nőtt a sportág népszerűsége, folytathatták ezen modellek finomítását. 1968-ban megjelentették a magas lengésszámú szerkezetet (36,000 bph) 300 méteres vízállósággal.
Az első professzionális búvár órát 1975-ben mutatták be, 1000 méteres vízállósággal, majd az első búvárórát titán tokozással, és 1986-ban egy újabb változatot mindkét irányba forgatható lünettával. A Seiko saját szabványa ezekhez a búvárórákhoz segítette megalapozni a mai napig is használt ISO búvár szabványt is.
Seiko 5 Sports Speed Timer (1969)
Az 1969-es év egy fontos mérföldkő volt az óraipar történetében, ez volt az év, amikor megkezdődött a „nagy automata kronográf verseny”.
Egy maréknyi svájci márka – és egy kiemelkedő japán – versengett az első automata kronográf óra gyártója címért. A verseny eredménye számos, ma már ikonikus modell kifejlesztése volt, mint például a Breitling Chrono-Matic, a Zenith El Primero, és a Heuer Monaco.
De az első a piacon (1969. májusában egészen pontosan) a Seiko 5 Sports Speed Timer modell volt. A világ első (de egy vita miatt biztosan inkább az egyik első) automata kronográf szerkezete vertikális kuplunggal és oszlop kerékkel.
Ennek az órának 30 perces stoppere, tachométeres lünettája és nap-dátum kijelzője volt az újdonságként bevezetett kétnyelvű naptárral, mely angolul és japánul is ki tudta írni a napok nevét.
A szerkezete a 6139-es nagy lengésszámú (21,600 bph) szerkezet volt, 41 mm-es átmérőjű rozsdamentes acél tokkal és 70 méteres vízállósággal.
Seiko Quartz – Astron 35SQ (1969)
Ugyanabban az évben, melyben megnyerte svájci vetélytársai előtt az automata kronográfokal vívott versenyét, leleplezte másik újdonságát, mely azzal fenyegette a mechanikus órákat, hogy egy csapásra elavulttá teszi valamennyit.
A Seiko Quartz Astron 35SQ, a világ első kvarc karórája komoly technológiai áttörést hozott. Szerkezete, a 35A lenyűgöző pontossággal, havi +/- 5 másodperccel dolgozott, jóval pontosabban mint bármelyik akkori mechanikus szerkezet. Kicsiny, vékony léptetőmotorja energiatakarékos módon másodpercenként csak egyszer léptette a másodpercmutatót, mely merőben új fejlesztés volt a karórák területén ekkoriban. A rendkívül ellenálló és hatékony szerkezete alacsony feszültségen működött, így az elem élettartama már ekkor is egy év volt.
A.G.S. “Kinetic” (1988)
Szerencsére nem hagyták abba a mechanikus szerkezeteinek fejlesztését sem, miután kifejlesztették a quartz órákat.
A Seiko története a már megszokott, technológiai fölényt mutató irányba folytatódott, amikor megalkotta 1977-ben az első napenergiával működő óráját, majd 1986-ban egy kvarcszerkezetet, mely energiáját a kéz mozgása biztosította.
1988-ra kifejlesztett új technológiájuk, melynek neve A.G.S. (Automatic Generating System) lett. Ez egy oszcilláló súllyal generált energiával hajtotta a quartz szerkezetét, ezért később megkapta a „Kinetic” nevet.
Spring Drive Spacewalk (2008)
A cég új technológiával jelentkezett a piacon 1999-ben, ekkor jelentette meg a „Spring Drive” szerkezetet az első órájában, melynek elektromos energiáját egy, a mechanikus órákéhoz hasonló rugó ereje biztosította.
Megjelenése óta a Spring Drive szerkezet utat talált számos Seiko modell felé, beleértve néhány modern változatát a Grand Seiko sorozatnak is.
Az óra Spacewalk változata űrsétára is alkalmas kivitelben készült el egy egyedi esemény alkalmából 2008-ban.
Astron GPS Solar (2012)
A Seiko jelenlegi elnöke, Shinji Hattori (az alapító leszármazottja) merész és félreérthetetlen üzenet fogalmazott meg akkor, amikor feltámasztotta a sikeres Astron nevet. Ezt adta az új napenergiával és GPS technológiával működő óráknak, melyet látványos külsőségek közepette mutattak be 2012-ben, Seiko Astron GPS Solar néven.
Ahogy az eredeti Astron a kvarc technológiájával, úgy az új astron a GPS Solar techológiájával egy potenciálisan iránymutató óra lehet.
Ez egy analóg, napenergiával meghajtott óra, mely a GPS műholdak jelét fogva bárhol a világon mindig tökéletesen pontos időt mutat. Felismer 39 időzónát (a mechanikus világórák legfeljebb 37-et), és kézzel bármikor alaphelyzetbe állítható.
Az Astron az első ilyen GPS technológiát használó óra, mely jobban és a világ szinte bármely részén pontosabban tud működni az eddigi rádióvezérelt óráknál, felismerve még a zónaidőket is.
Mindent összevetve nyugodtan mondhatjuk, hogy a Seiko cég az óragyártás megkerülhetetlen alakja. Fejlesztései a mai napig meghatározzák az órák fejlődését, de ugyanakkor mint egy igazi japán, egyszerre tudja tisztelni a modern technológiát és a hagyományos értékeket is.
