Amikor a német óraiparról beszélünk, hajlamosak vagyunk a Glashütte-i tradíciókra vagy a frankfurti pénzügyi negyed árnyékában működő high-tech fejlesztésekre gondolni. De mi a helyzet az utánpótlással? A Sinn Spezialuhren most bizonyította, hogy nemcsak a tokgyártásban és a speciális technológiákban járnak az élen, hanem a jövő mestereinek képzésében is. Johannes Boenkendorf, a márka végzős tanulója ugyanis nemrég elhódította a „Bundessieger”, azaz az Országos Bajnok címet.
Az órás szakma egy furcsa kettősségben létezik: miközben a CNC gépek és a lézeres megmunkálás korát éljük, a legmagasabb szintű minőség még mindig az emberi kéz, a szem és a türelem triumvirátusán múlik. Németországban ezt a hagyományt a Német Kézműves Szövetség (ZDH) éves versenye tartja életben, ahol a szakma legígéretesebb fiataljai mérik össze tudásukat.
Idén a verseny különösen nagy figyelmet kapott a frankfurti Sinn háza táján. A tét nem kicsi: a versenyen való részvétel önmagában is presztízs, hiszen ide csak a legjobbak jutnak el. A folyamat egy többlépcsős rostával kezdődik, ahol először a záróvizsgák eredményei alapján választják ki a regionális, majd a tartományi győzteseket. Csak ők kapnak meghívót az országos döntőre, hogy eldöntsék, ki viselheti az év legjobb fiatal órásának járó címet.
Tartalomjegyzék:
A „Bundessieger” cím súlya és a frankfurti gála
A díjátadó ünnepségre december 5-én került sor Frankfurt am Mainban, gyakorlatilag hazai pályán a Sinn számára. A ZDH mintegy 130 különböző szakmában hirdetett győzteseket, de számunkra természetesen az órás szekció volt a legérdekesebb. Johannes Boenkendorf nemcsak egy oklevelet és egy trófeát vehetett át, hanem a szakma elismerését is, ami egy ilyen órás karrer kezdetén felbecsülhetetlen érték.
A győzelem mögött azonban nem a szerencse, hanem egy kőkemény, nyolcórás gyakorlati vizsga állt, amelyet a würzburgi Franz Oberthür Iskolában rendeztek meg – abban az intézményben, ahol a Sinn tanulói az elméleti képzést is kapják.
A feladat: mutatószerkezet a semmiből
A versenyfeladat, mondhatni, klasszikus, mégis rendkívüli precizitást igénylő kihívás volt: egy működőképes szerkezet elkészítése nyersanyagból.
Szakmai szemmel nézve ez a feladat tökéletes választás a tudás mérésére. A mutatószerkezet felel azért, hogy az óra szerkezetének „szívdobbanásait” a mutatók számára értelmezhető mozgássá alakítsa. A vizsgázóknak el kellett készíteniük a negyedes kereket, amely a percmutatót hordozza és óránként egy fordulatot tesz, valamint az órakereket a hozzá tartozó csővel, amely 12 óra alatt fordul körbe. A kettő közötti kapcsolatot pedig egy váltókerék biztosítja.
A nehézséget nem az alkatrészek bonyolultsága, hanem a kivitelezés módja adta. A versenyzők műszaki rajzokat és nyersanyagot kaptak – nem voltak előkészített félkész termékek. A saját szerszámaikkal kellett dolgozniuk, és a zsűri nemcsak azt nézte, hogy a kerekek forognak-e, a szigorú toleranciák betartása, a felületek finomítása (finiselés) és a pontos működés mind kritikus szempontok voltak.
Boenkendorf a szoros határidő és a stressz ellenére időre végzett, munkája pedig a legmagasabb elvárásoknak is megfelelt.
A titkos fegyver: A „Pendulum Wall Clock” projekt
Felmerül a kérdés: hol szerzi meg egy fiatal órás azt a magabiztosságot, ami egy ilyen verseny megnyeréséhez szükséges? Boenkendorf szerint a kulcs a Sinn házon belüli képzési programjában rejlik, pontosabban az „Ingás Falióra” projektben.
ASinn Spezialuhrennél ugyanis minden tanuló – Jessica Schmitt képzési vezető irányítása alatt – önállóan készít el egy teljes ingaórát. És amikor azt mondjuk, hogy „teljes”, azt szó szerint kell érteni. A szerkezettől kezdve a tokon át egészen a mutatókig és az ingáig mindent a tanulók gyártanak le.
„Ez a projekt átfogó ismereteket ad a munka-előkészítésben és a gyártáskoordinációban, emellett intenzív gyakorlati tapasztalatot szerzünk a komplex szerkezetalkatrészek gyártásában” – magyarázza Boenkendorf.
Ez a fajta holisztikus szemlélet, ahol a diák látja és érti a teljes folyamatot a nyers fémtömb és a ketyegő óra között, olyan alapot ad, amit a versenyen a mutatószerkezet elkészítésekor kamatoztatni tudott.
Jessica Schmitt, a Sinn képzési vezetője, akinek keze alatt a jövő bajnokai nevelkednek
A Sinn filozófiája: A hagyomány és a high-tech találkozása
Lothar Schmidt, a cég tulajdonosa számára az oktatás nem jótékonyság, hanem stratégiai befektetés. Bár a Sinn neve mára összeforrt a legmodernebb technológiákkal – gondoljunk csak a páramentesítő kapszulára (Ar-Dehumidifying Technology), a kenésmentes gátszerkezetre (DIAPAL) vagy a karcálló TEGIMENT tokokra –, ezek a fejlesztések mit sem érnek a megfelelő szakember-gárda nélkül.
A márka óráit olyan speciális egységek használják, mint a GSG 9 (a német rendőrség elit kommandója), a KSM (harci búvárok) vagy a mentőorvosok és tűzoltók. Ilyen felhasználási területeken a megbízhatóság nem opció, hanem élet-halál kérdése.
„A mesterség széles körű készségeket követel – a történelmi óráktól az elektronikus időmérőkig, az elméleti alapoktól a karbantartásig és restaurálásig” – mondja a cégvezető.
Jessica Schmitt, a képzési vezető büszkén emelte ki, hogy a mostani siker nem egyszeri eset. A Sinn tanulói rendszeresen hoznak el kamarai és tartományi díjakat, ami a modern, jól felszerelt tanműhelynek és a minden tanuló számára biztosított saját munkaállomásnak is köszönhető.
A győztes koncentrációja: Boenkendorf nyerő mozdulatai
Johannes Boenkendorf győzelme több mint egy egyéni siker. Azt üzeni, hogy a német óraiparban a tudás átadása biztos kezekben van. A Sinn Spezialuhren pedig, miközben a legextrémebb bevetési órákat fejleszti, nem feledkezett meg arról, hogy minden mechanikus óra lelke végső soron az emberi szakértelem. Frankfurtban most van ok az ünneplésre – és talán a jövő Sinn modelljeiben már egy országos bajnok keze munkáját is viszontláthatjuk.
Taliga Tamás @ werkmania.hu
