TL;DR: az Omega Speedmaster 1957-ben motorsport-kronográfként indult, 1965-ben megnyerte a NASA tesztjét az emberes űrmissziókra alkalmas órák közül, majd az Apollo 11 küldetésével vált a Moonwatch szimbólumává. A modellcsalád mai kínálata a történelmi referenciák újrakiadásaitól a kerámia- és pilótaóra-változatokig ér.
Tartalomjegyzék:
A motorsportos indulásból lett ikon
A Speedmaster nem holdórának indult. 1957-ben motorsport-időmérésre szánt kronográfként mutatták be, három segédszámlappal a számlapon. A tachiméteres lünetta akkor újdonságot jelentett az óratervezésben, és a research szerint később széles körben elterjedt más kronográfokon is – ma alapfelszerelésnek tűnik, de valahonnan el kellett indulnia.
Az első referencia, a CK2915 Broad Arrow mutatókat és az ovális O betűs, vintage Omega-logót viselte, belsejében pedig kézi felhúzású, oszlopkerekes Omega Caliber 321 szerkezet dolgozott. 1959-ben jött a CK298, fekete alumínium tachiméteres lünettával és vékony, Alpha alakú mutatókkal. Ezen a ponton még semmi nem utal arra, hogy ebből az óracsaládból lesz a legismertebb űrhajós-kronográf.
Hogyan került a NASA látóterébe
A fordulat lassan indult. Wally Schirra 1962-ben, a Mercury-program Sigma 7 küldetésén viselt Speedmastert – saját döntésből, nem hivatalos felszerelésként. Az ST 105.003 referenciaszámú modellben már ugyanaz a Caliber 321 működött, és ezt viselte Ed White 1965-ös űrsétáján is.
1965-ben a NASA megbízható órát keresett a holdprogram emberes küldetéseihez, és tíz gyártót kereshetett meg; ezek közül négy adott be órát a vizsgálatra – a research Omega, Hamilton, Longines-Wittnauer és Rolex nevét említi. A tesztek nem voltak kegyesek: hőmérséklet-, nyomás- és gravitációváltozások, ütések, gyorsulások és lassulások várták az órákat. 1965. március 1-jén az Omega 105.003 referenciaszáma nyerte meg a versenyt, és ezzel az első és egyetlen, NASA által emberes űrmissziókra repülésre minősített óra lett.
A győztes referenciát 1966-ra az ST 105.012 váltotta, amely már a későbbi Moonwatch jellegzetesebb kialakítását hozta: 42 milliméteres tok, aszimmetrikus felépítés, koronavédők és szélesebb kronográfnyomógombok. Innen már csak egy lépés volt a holdraszállásig.
A Moonwatch-kép megszületése
1969-ben Neil Armstrong a holdfelszínre lépéskor a NASA által kiadott óráját a holdkompban hagyta, Buzz Aldrin viszont viselte a saját Speedmasterét. Ez a mozdulat adta a becenevet: az Apollo 11 után vált a Speedmaster széles körben Moonwatchként ismertté, és a research szerint az Apollo-programtól kezdve minden NASA-küldetés felszerelésének része volt.
A legdrámaibb pillanat mégsem a Holdon történt, hanem visszafelé. Az Apollo 13 küldetésén Jack Swigert Speedmastere mérte a Földre való visszatéréshez szükséges, pontosan 14 másodperces hajtóműégetést – egy olyan helyzetben, ahol a fedélzeti elektronika nagy része leállt, és a manuális időzítés életmentő szerepet kapott. Ezért a szerepért az Omega megkapta a NASA Silver Snoopy Award elismerését, ez a motívum pedig több Speedmaster-emlékkiadásban is visszatért, köztük a 2020-as változatban is.
Merre tart ma a Speedmaster-család
A mai kínálat ezt a történetet több irányba bontja szét. A Moonwatch Professional 42 milliméteres acéltokkal, 20 milliméteres fülszélességgel, hesalite üveggel és 50 méteres vízállósággal készül, kézi felhúzású Omega 1861 vagy Master Chronometer tanúsítású Omega 3861 szerkezettel – az utóbbi 3 Hz frekvenciájú, 48 órás járástartalékkal. A tricompax számlapon a 3 óránál lévő segédszámlap az eltelt perceket, a 6 óránál lévő az eltelt órákat, a 9 óránál lévő a járó másodperceket mutatja, a mutatók és indexek pedig foszforeszkáló kezelést kapnak.
A Calibre 321 visszahozza a Speedmaster eredeti szívét: a szerkezetet digitális szkenneléssel rekonstruálták, és zafír hátlapon keresztül látható, rézszínű felületkezelésű hidakkal és monoblokk oszlopkerékkel. A tok 39,7 milliméteres, 13,7 milliméter vastag, 19 milliméteres fülszélességű, zafírüveges, lünettáján fekete, polírozott kerámia (ZrO2) és fehér zománcozott jelölés dolgozik, a „dot over 90” részlettel, amely a 1970 előtti Speedmasterekre jellemző.
A Speedmaster ’57 40,5 milliméteres acéltokban, kézi felhúzású, koaxiális Omega 9906 Master Chronometer szerkezettel kapható, ahol a kronográf-segédszámlap két mutatóval egyszerre jelzi az eltelt 60 percet és 12 órát. A Racing modell ezzel szemben egészen más irányba megy: 44,25 milliméteres tok, 14,9 milliméter vastagság, automata Omega 9900 szerkezet 60 órás járástartalékkal, oszlopkerekes kronográffal, szilícium billegőrugóval és 15 000 gaussig megadott antimágneses védelemmel.
A Silver Snoopy Anniversary Series a legkonkrétabb kapcsolódási pont az Apollo 13-történethez: kézi felhúzású Omega 3861 Master Chronometer szerkezettel készül, és a kronográf aktiválásakor a hátlapon lévő, űrhajóban ábrázolt Snoopy egy kéz végén körpályán kezd mozogni. A First Omega in Space pedig a legkorábbi Caliber 321-es örökséget viszi tovább 39,7 milliméteres, 13,4 milliméter vastag tokban.
A kollekció ezen túl olyan változatokkal bővül, mint a Dark Side of the Moon, a Chronoscope, a Moon-Phase, a Pilot vagy a kisebb méretű Speedmaster 38 – ezek már nem közvetlenül a NASA-történetet idézik fel, inkább a Moonwatch formanyelvét viszik hétköznapibb vagy divatosabb irányba.
