A Roamer neve ismerősen csenghet mindenkinek, aki a hetvenes és nyolcvanas években kicsit is érdeklődött az órák iránt, és ismerősen csenghet azoknak is, akik elérhető árú svájci órák után kutattak az elmúlt években. Hosszú és kalandos utat járt be a cég az 1888-as alapítása óta, és az útkeresése közben most úgy látszik, lassan révbe ér. A Searock II megjelenése megmutatja, hogy svájcban is lehet elérhető áron automata szerkezettel olyan órát készíteni, amelyik mutat is valami mást.
A cikk megjelenését a Roamer magyarországi forgalmazója támogatta
Tartalomjegyzék:
Egy kis Roamer történelmi gyorstalpaló 1888-tól napjainkig
Korábban a Roamer Deep Sea 200 bemutatkozásakor már kitárgyaltuk részletesen a Roamer történetét, de itt is érdemes összefoglalni, honnan jön és hová tart a Roamer. Az alapító úriember Fritz Meyer volt, 1888-ban, 135 évvel ezelőtt a svájci Solothurn városában indította útjára 6 alkalmazottal a cégét.
A nagy svájci gyártóknak bérben készített cilinderjáratok mellett hamar megérezte, hogy többre is képes lenne, így egy szűk évtizeddel később már saját kalibert és ezzel saját órákat is gyártott – a többi már történelem, hosszú és színes, hullámvölgyekkel és csúcsokkal tarkítva.
A negyvenes évekre már milliós darabszámot gyártottak, majd a kvarcválság néven ismert óraipari forradalom romba döntötte a reményeket, és a kétezres évek elejéig álomba ejtette a Roamer nevet.
Az évezred elején a Roamer visszatért, és kisebb kitérők és felejthető modellek után itthon nagyjából a Deep Sea 200 volt az az óra, amellyel újra megtalálta önmagát és felvette a svájci fonalat.
Roamer Searock, a mindennapos könnyűbúvár
A most megjelent Roamer Searock II (esetleg Roamer Searock 2) neve feltételezi, hogy volt egy elődmodell is. Ez valójában így is van, és a két modell között a különbség mindössze a számlapokban van, de az igen jelentős különbség. Az első sorozat számlapja klasszikus, sima felülettel készült a Searock II számlapja viszont egy kategóriával feljebb emelte a modellt.
A Searock névből már sejteni lehet, hogy van valami köze a vízhez, és valóban. Ha nem is egy klasszikus értelemben vett búváróra, akkor is a 100 méteres vízállósága már feljogosítja arra, hogy ne ijedjen meg a víztől. Mindenki tegye a szívére a kezét, 20-30 éve még nyugodtan úszkáltunk a tengerben is a 3-5 Bar vízállóságú óráinkkal, ma pedig már lidérces álmok gyötrik azt, aki a siófoki strandra induláskor otthon felejtette az ISO minősítésű 200 méteres búváróráját, hiszen minden gyerek tudja, hogy az alatt 1 méternél mélyebbre merülni, neadjisten’ fejest ugrani már a biztos beázást hozza el a szeretett óránknak.
A Roamer Searock II viszont 100 méterig vidáman állja a vizet, és a megjelenéséből adódóan a strand után az esti vacsorához is nyugodtan fel lehet majd venni, ha pedig bál lenne a szállodában, a martinis pohár mellett megvillanva egy pillantra Monaco kaszinóiban érezhetjük magunkat.
Komolyra fordítva a szót, a Roamer Searock II egy igazi Jolly Joker, ha kell úszik, ha kell finoman meglapul az ingujj alatt, és a farmer-póló viselet sem áll távol tőle.
A mérete éppen ideális a legtöbb férfi csuklóra, 42 mm-es átmérőjével nem kicsi és nem is túlzóan nagy, a vastagsága pedig ezzel arányos, így tényleg bárhonnan közelítjük meg ezt a kérdést, a vége mindig ugyanaz – ez egy “egyórás” darab.
Külön dicséret részemről a koronáért, ez az a típus a méretével és a vastag bordáival, amelyet a legszívesebben látok hasonló megjelenésű órán, ráadásul belegravírozva ott a design szempontból is tökéletes, vintage hangulatú R betű, a Roamer logója.
Új rovat – Ha csak ezt az egyet megváltoztathatnám…
Minden óránál van általában egy kisebb-nagyobb részlet, amit én máshogyan képzeltem volna el, persze ez szubjektív, de ezentúl minden bemutatónál és tesztnél lesz egy tulajdonsága, eleme vagy alkatrésze az óráknak, amit én megváltoztatnék, ha tehetném.
A Roamer Searock II modellnél ez első ránézésre feltűnt – a fémszíj. Ez az a része, amelynek én mind az egyébként érdekes és ritkábban látható csúcsosodó formáját hagyományosítanám, mind pedig a tükörpolírozott felületét tenném szálcsiszolttá.
Maga a H formájú szemekből készülő fémszíj (vagy fémcsat, kinek hogy) egyébként szimpatikus megoldás, de a teljes egészében polírozott szemek, a középső szemek domború gerince és a csat megoldása sem a barátom.
Persze, ízlésről soha nem vitatkozunk, és azt el kell ismerni, egy kicsit kilóg a sorból így kategóriájában a Roamer Searock II, de ennek az új rovatnak éppen a szubjektivitása a lényeg – én ezt változtatnám meg rajta, és te?
Amitől a Roamer Searock II Searock II lett – a számlap
Az eddig érkezett Roamer Searock II változatok között azért bárki megtalálja a sajátját. Van fehér, fekete és kék ezzel a strukturált számlappal, és van zöld, pezsgő és kék sunburst számlappal, ha kicsit hagyományosabb lenne a cél – bár ezt keresztülhúzza a zöld és a pezsgő változatok two-tone, kétszínű acél és arany kivitele, de azért van kék sunburst acél tokkal.
A sunburst számlapok hozzák az elvárt mintázatot, illetve inkább fénytörést, ez egy régi, jól bevált és kedvelt változat. Ami viszont nem sűrűn jön szembe az óraszámlapok mozgalmas világában ebben az árkategóriában, az a struktúrált számlap.
A cikkben is szereplő fehér változat talán a leginkább látványos, itt érvényesül a legerősebben a fények játéka az árnyékos részekkel a (talán) fatörzs mintázaton, amely függőleges csíkozást jelent, akár lehet a tengeri sziklák (Searock) felületének mintája is.
Jó időtötlés lehet unalmas meetingek alatt elmélyedni benne, fényben mozgatva folyamatosan változó képet mutat az óráról, a megoldás és a kivitelezése is ötös.
Apróságokon múlik, hogy egy órára ránézve egyből eldöntsem, tetszik-e vagy csak nem rossz. A Roamer Searock az egyből bejövős kategória, ebben sokat segít a visszafogott, mégis egyértelműen meghatározó narancssárga “SEAROCK” felirat és a másodpercmutató szintén narancssárga vége.
Tok, fémszíj, zafír – minden rendben?
A cím beugratós, persze hogy minden rendben, hiszen a feladó ország Svájc. A nemesacél tok formája klasszikus és modern egyszerre, egy íven és egy felületként öleli körbe a számlapot. Nincsenek élek és törések benne, és mégsem túl íves, ráadásul a vastagabb tokfülek felületének kétféle polírja könnyedebbé teszi a látványt.
A tok oldala tükörpolír, alávágása rendben, így összességében tényleg arányos, kellően méretes és mégsem sok, a nekem különösen tetsző koronával együtt.
Az óraüveg zafír kristály, kék AR réteggel, ami egészen szépen tünteti el a tükröződést (látunk ennél jóval drágább órákat rettenetesen tükröződő üveggel ám). A kék AR egyáltalán nem feltűnő, igazából keresni kell, az üveg széleinél látszik, és a dátumablak nagyítóján (általában csak Küklopsznak hívják) csillan meg kékesen a fény.
A fémszíjat feljebb kiveséztük, alapvetően semmi baj sincs vele, masszív, nem lötyög, nem csörög, és ez a fontos.
Automata szerkezet, mert ide ez illik igazán
A Roamer Searock II mechanikus automata óra, egy Sellita SW200-IA kaliber került bele a gyári adatok szerint. 44 órányi járástartalék, Swiss Made minőség, örök darab, ha kap néha egy kis törődést hozzáértő szervizben – tökéletesen illik az óra karakteréhez, ha egyszer bekerül a dobozba, mindig lesz egy megbízható darabod.
Roamer Searock II – szerettük?
Nehéz nem megkedvelni egy ilyen darabot. Éppen olyan, amilyenre szükséged lehet, sportos is egy kicsit, elegáns is tud lenni, ha muszáj, legjobban talán a mindennapokban érzi jól magát, és az órát keresők 95 százalékának éppen erre van szüksége. Svájci is, nem kell jelzálogot felvenni a házra érte, a szervizelése sem lesz egy vagyon, egyszóval szerettük.
