A CASIO hivatalos G-SHOCK-oldalán hosszú interjú jelent meg Akira Miuráról, aki navigátorként kezdte a Dakart, ma pedig a Team Land Cruiser Toyota Auto Body pilótája. A beszélgetés apropója a csapattal közösen készült GWG-B1000TLC-1A, amelynek koncepciója az éjszakai vezetés, a motívumai pedig a Dakar-autó belsejében használt eszközökből származnak. Az óra mögötti történet legalább ennyire érdekes, mert az interjú arról is szól, hogyan dolgozik együtt a navigátor és a pilóta egy olyan versenyen, amely autót és embert egyaránt a végletekig terhel.
Tartalomjegyzék:
Navigátorból pilóta
Miura 2005-ben lépett be a Toyota Auto Bodyhoz, 2006 májusában jelöltként került a versenycsapathoz, 2007-ben pedig navigátorként debütált a Párizs–Dakar-ralin. Ez a kiadás Lisszabonból tartott Dakarba, és utoljára szelte át Afrikát.
2010-ben abbahagyta a navigálást, 2013-ban visszaült a navigátorülésbe, 2015-ben pedig a Toyota Auto Body első olyan pilótája lett, aki a cég saját alkalmazottjaként ült a volán mögé. Első pilótai Dakarját a Land Cruiser 200-zal teljesítette, és ugyanezzel az autóval érte el a 2022-es kategóriagyőzelmet is, akkor Laurent Lichtleuchterrel a navigátorülésben.
Aki a roadbookot olvassa
A navigátor vezetés közben a roadbookot olvassa, és ebből ad utasításokat a pilótának: merre kell menni, és hogyan érdemes vezetni az adott szakaszon. Ha az autó elakad, a pilótával együtt áll neki a sürgősségi javításnak. A ralin ráadásul a gyorsaság önmagában keveset ér, mert ha a páros elveszíti a kijelölt útvonalat, az akkor is rontja az eredményt, ha az autó közben gyorsan haladt.
A homokdűnéken a vezetés és a tájékozódás különösen szorosan összefügg. Az autónak folyamatosan lendületben kell maradnia, mert ha a pilóta visszaveszi a gázt, a homok megfoghatja a kerekeket, a dűne tetején viszont nem feltétlenül látja előre, mi vár rá a túloldalon. Miura és navigátora a navigációt közös feladatként kezeli, hogy ha letérnek az útvonalról, minél hamarabb visszataláljanak rá. Nehéz ezt nem összekötni azzal, hogy a pilóta évekig maga is a roadbook fölött ült.
Négy Land Cruiser, három kontinens
A Dakar évente nagyjából 10 000 kilométert tesz meg, körülbelül két hét alatt, és a helyszíne is többször változott: 2009-ben Afrikából Dél-Amerikába költözött, 2020 óta pedig Szaúd-Arábiában rendezik. A Toyota Auto Body csapata, amely korábban Toyota Team Araco néven szerepelt, kezdettől Land Cruiserekkel indul. 1995-ben a Land Cruiser 80-nal kezdtek, 1999-től a Land Cruiser 100 vette át a helyét, a dél-amerikai költözéssel érkezett a Land Cruiser 200, 2023 óta pedig a Land Cruiser 300-zal versenyeznek.
Ha a dátumokat egymás mellé tesszük, Miura pályája két generációt is átfog: 2007-es navigátori bemutatkozásakor még a Land Cruiser 100 korszaka tartott, pilótaként viszont már a 200-assal ért el sikert. Közel három évtized ugyanazzal a típusnévvel egy ilyen versenyen nem kevés, és egy órás együttműködéshez ennél hitelesebb hátteret nehéz találni.
Éjszakai vezetés a csuklón
A GWG-B1000TLC-1A a Team Land Cruiser Toyota Auto Bodyval közös modell, az éjszakai vezetés ihlette. A részletei azokat az eszközöket idézik, amelyeket a Dakaron a versenyautó belsejében használnak, vagyis éppen azt a teret, ahol Miura előbb a roadbookot olvasta, később a kormányt fogta.
Egy rali-együttműködésnél ez kézenfekvő, mégis jó választás. Egy csapatlogó bármelyik G-SHOCK-ra ráférne, az autó belsejében használt eszközök és az éjszakai vezetés viszont a verseny munkás oldalára, a két ülés tényleges környezetére utalnak. Hogy mindez konkrétan milyen színekben, feliratokban vagy kijelzőrészletekben jelenik meg az órán, arra az interjú nem tér ki részletesen, ahogy a műszaki adatokra sem.
A modell mögötti történetet ettől lesz több egy szokásos csapatkiadásnál: Akira Miura a Dakart nemcsak a volán mögül ismeri, hanem a navigátorülésből is, és ez a kettősség adja a GWG-B1000TLC-1A igazi hátterét.
