A svájci óraipar gondban van. Bár az összes eladott órák értékében 50% a svájci modell, darabszámban csak alig 3% a részesedésük. Talán ez sarkallta a svájci törvényhozókat arra, hogy átgondolják, mire is engedik ezentúl ráírni a varázsigét: swiss made.
Tartalomjegyzék:
MITŐL SVÁJCI A SVÁJCI ÓRA?
A jelenlegi szabályozás elég megengedő, egy „swiss made” felirattal büszkélkedő órának legalább 50% helyben hozzáadott értékkel kell bírnia.
Ez a következőket jelenti a gyakorlatban:
- a szerkezete Svájcban készült
- a tokozás (az óra összeépítése a szerkezettel, számlappal, mutatókkal) Svájcban készült
- a végső minőségellenőrzés Svájcban történt
Ez elsőre szigorúnak tűnhet, de például a „Swiss Made” szerkezet (a svájci Szövetségi Tanács döntése alapján) sem kell teljes egészében az alpesi határokon belül megszülessen, elég ha:
- Svájcban szerelték össze
- egy svájci gyártó felügyelte az összeszerelését
- a szerkezet minimum 50%-a helyi gyártású
A kisebb gyártók ezt kihasználva olcsó, főleg ázsiai forrásokból beszerezték a szerkezetek egyik felét, és a svájci alkatrészeket csak a szükséges arányban tették hozzá, íme, kész is a svájci óra!
ÚJ, SZIGORÚBB SZABÁLYOZÁS
2017. január 1-től ez a rendszer megváltozik, innentől kezdve már csak a szigorúbb szabályoknak megfelelően gyártott órák viselhetik a büszke „Swiss made” feliratot.
2018. végéig még értékesíthetőek a készleten maradt órák az előző szabályozásból, képzelhetjük hogy füstölnek most a gépek néhány kisebb gyártó üzemeiben…
Januártól főként az eddigi szabályozás harmadik pontja változik, mely a szerkezet 50%-os svájci eredetét írta elő, az új szabályok a következőek lesznek:
- az óra gyártási értékének legalább 60%-ban Svájcban kell keletkeznie
- a szerkezet értékének (nem az alkatrészek mennyiségének) 50%-a hazai kell legyen, de a gyártás legalább 60%-ban is Svájcban kell történjen
- a technikai fejlesztésnek is helyben kell történnie
A megmaradt tokokat és óraüvegeket szintén 2018 végéig még fel lehet használni a gyártáshoz is, a nem svájci fejlesztésű órák pedig 2020-ig maradhatnak forgalomban.
KINEK LESZ EZ JÓ?
A kisebb gyártóknak, úgynevezett „tokozó” cégeknek semmiképpen.Bár pontosan majd csak hosszabb távon igazolódik ez be, de ezek a kisebb cégek hamar át tehetik majd a székhelyüket más országokba, ahol kevéssé szigorúak a szabályok.
(Tokozó cégeknek nevezi a szakma azokat a kis cégeket, akik a nagy gyártók jellemzően olcsóbb szerkezeteit építik be saját maguk által gyártott/gyártatott tokokba, melyek általában szintén kísértetiesen hasonlítanak a nagy gyártók sikeresebb darabjaira)
A svájci mamutcégeknek mindenképpen, hiszen ez az ő meggyengült piacaikat erősítheti. A bizalomvesztést a legnehezebb orvosolni a kereskedelemben, így érezhetően ezt megelőzendő döntött a Tanács a szigorítás mellett.
