A BOVET óráiba kerülő alkatrészek több mint 95 százaléka a márka saját létesítményeiben készül. Ezt Tramelanban a gyakorlatban is végig lehet követni: a műszaki irodában születik meg az ötlet, onnan lesz belőle prototípus, majd sorozatban gyártott alkatrész, amelyet mikroszkopikus pontossággal dolgoznak ki, és szinte minden lépés után ellenőriznek. A fejlesztés, a gyártás és a minőség-ellenőrzés egy rendszerben marad, ami a haute horlogerie-ben jóval ritkább, mint amilyen gyakran a „manufaktúra” szó elhangzik.
Tartalomjegyzék:
Egy épületen belül az ötlettől az óráig
Sok svájci óra ma is beszállítói hálózatból áll össze: a szerkezet, a tok, a számlap vagy a hajszálrugó más-más cégtől érkezik, a márka pedig tervez, összeszerel és ellenőriz. A BOVET Tramelanban egy épületen belül köti össze az ötlet kidolgozását és a megvalósítást. A folyamat a műszaki irodában indul, itt fejlesztik az új szerkezeteket és komplikációkat, innen kerül a terv a gépekhez, majd az órásmesterekhez.
A 95 százalékot persze érdemes a helyén kezelni, mert nem derül ki, hogy darabszámra vagy értékre vonatkozik, és egy szerkezetben egy marék csavar egészen mást jelent, mint egy hajszálrugó. Az viszont sokat elárul, hogy mi minden készül Tramelanban: a saját gyártás a legkényesebb alkatrészekre is kiterjed.
Mit készítenek valójában Tramelanban
A paletta a szabályozószervtől a tokig tart. A manufaktúrában hajszálrugók és szabályozószervek készülnek, emellett a szerkezet alkatrészei, alaplemezek és számlapok, a gyártás pedig egyre inkább a tokokra is kiterjed. A szerkezeti részek között ott vannak:
- a fogaskerekek és a fogaskerék-tengelyek,
- a csavarok,
- a rugóház alkatrészei,
- az alaplemezek.
A listából a hajszálrugó a legbeszédesebb tétel. A billegővel együtt ez adja az óra ütemét, a gyártása pedig olyan anyag- és méretpontossági feladat, amelyet a legtöbb márka inkább beszállítóra bíz. Ha a hajszálrugó és a szabályozószerv is házon belül készül, akkor a BOVET az óra járásáért felelős részt sem adja ki a kezéből.
A tokoknál az „egyre inkább” a kulcsszó. Ebből arra lehet következtetni, hogy a tokgyártás még bővülő terület, nem lezárt történet, a számlapgyártás viszont már a manufaktúra állandó munkái közé tartozik.
A tervből prototípus, a prototípusból alkatrész
A gyártás menete a precíziós óraipar jól ismert útját járja: az alkatrészek profilesztergáláson, megmunkáláson és további precíziós gyártási lépéseken mennek keresztül, mire elnyerik a végleges formájukat. Az igazán érdekes rész a prototípus-készítés, ahol mérnökök, órásmesterek és gyártási szakemberek dolgoznak együtt. Erre a Récital 28 a példa, egy komplex mechanizmus, amelynek a fejlesztése éppen ilyen közös munkában született.
Egy bonyolult szerkezetnél ritkán sikerül minden elsőre. Ami a tervezőprogramban hibátlanul működik, az a valós méretű alkatrészeknél elakadhat a tűréseken, a súrlódáson vagy a rugóerőn. Ha a tervező, a szerelő és a gépet beállító szakember ugyanazon a prototípuson dolgozik, a hiba gyorsabban visszajut oda, ahol ki lehet javítani, és nem kell hetekig levelezni egy külső beszállítóval.
A minőség-ellenőrzés a gyártás szinte minden lépésénél ott van, és egy alkatrész csak akkor léphet tovább a következő munkafázisba, ha átment rajta. Ez lassabb, mint a sor végén egyszer mindent átnézni, cserébe egy hibás fogaskerék-tengely nem jut el a felületkidolgozásig, ahol már sokkal több munka lenne benne.
Mikroszkóp alatt dől el
A haute horlogerie-ben a kidolgozásról általában a látvány kapcsán esik szó: gyöngyözés, polírozott élek, fazetták. Tramelanban a mikroszkopikus finírozásnak műszaki célja is van, a súrlódás csökkentése és a hatékonyság javítása. Ahol két alkatrész egymáson mozog, ott minden apró egyenetlenség energiát emészt fel, egy komplikált szerkezetben pedig, ahol a rugóház energiáján több funkció is osztozik, ez már a működésben is megjelenik.
A Récital 30 a folyamat másik végét mutatja meg: azt, hogyan lesz a műszaki ambícióból olyan óra, amelyet a gyűjtő magától értetődően tud használni. Ez legalább akkora feladat, mint maga a mechanika. Egy komplikáció attól jó, hogy a tulajdonosa kézikönyv nélkül is érti és kezeli, a viselője pedig a hosszú fejlesztési láncból ennyit érzékel.
Gyűjtői szemmel ez az igazi tét. A vertikális integráció akkor ér valamit, ha a kész órán is meglátszik: a szerkezet kidolgozásában, a komplikáció kezelhetőségében, és abban, hogy a márka a hajszálrugótól a számlapig maga felel a részletekért. Tramelanban ehhez minden adott.